Jelenlegi ismereteink szerint a széndioxid kibocsátás növekedése vezetett a napjainkban
megfigyelhető klímaváltozáshoz, ill. globális felmelegedéshez. Az összes széndioxid kibocsátás egy
része természetes folyamatokból származik, míg másik része a humán tevékenységekkel (ipari
tevékenységek, energiatermelés stb.) hozható összefüggésbe. Az összes széndioxid kibocsátás 7%-a a
cementgyártásnak (klinkerégetés) tulajdonítható. A széndioxid kibocsátás mérséklése így az egyre
növekvő cementiparnak is a legfontosabb feladatává vált. Ezt a célt valósítják meg a cementek
klinkerhányadának más iparágak melléktermékeivel történő helyettesítésével (pl. kohósalak, pernye),
új gyártási technológiák kidolgozásával, valamint a cementtulajdonságok javításával. A különböző
cementek felhasználásával készült betonok tartósságát a környezeti körülmények – amelyek sok
esetben a cementkő kémiai jellegű átalakulását is eredményezik – befolyásolják.
A kutatás célja: a különböző típusú és mennyiségű kiegészítő anyagot tartalmazó cementek kémiai
ellenálló képességének vizsgálata. A várható környezeti feltételeknek és a szilárdulási elvárásoknak
leginkább ellenálló cementtípusok kiválasztása.
A kutatás módszerei: a kémiai ellenálló képességre ható környezeti tényezők modellezése
laboratóriumi körülmények között. A jelölt a cementek kiegészítő anyag tartalma függvényében, a
kísérleti tervben megfogalmazott kezelések hatására változó tulajdonságokat vizsgálja . Ezek: a
mikrostruktúra (pásztázó elektronmikroszkópos, SEM megfigyelések), a tömegösszetételi
tulajdonságok (anyagsűrűség, testsűrűség, kapilláris vízfelszívás, teljes porozitás), a fázisösszetételi
tulajdonságok (derivatográfiás termoanalitikai és röntgendiffrakciós módszerrel), valamint a
szilárdsági és időállósági tulajdonságok. Hogyan változik a beton kémiai ellenálló képessége a beton
kiindulási tulajdonságainak függvényében (kor, szilárdság, porozitás, vízfelvételi jellemzők)?