2024. July 23.
Mennyi nedvesség van a talajban? – NASA-kutatók keresték a választ a Műegyetemen
A nemzetközi nyári egyetemen az előadások mellett terepi mérésen is részt vehettek a hallgatók.
Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) munkatársai nem jönnek mindennap Budapestre, azt meg végképp nem várnánk, hogy a talajnedvesség mérése foglalkoztassa őket. A Műegyetem által szervezett nemzetközi nyári egyetemen mégis ez volt a helyzet: a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA), továbbá amerikai és európai egyetemek szakemberei több napon át arról osztották meg a tudásukat 10 országból és a BME-ről érkező 36 hallgatóval, hogy miképpen lehet a legpontosabban mérni a földfelszín nedvességtartalmát.
De miért érdekes egyáltalán, hogy hol, mennyi víz van a talajban? Nos, több tudományágnak és gazdasági ágazatnak is fontos adatok ezek, de legfőképp a mezőgazdaság szereplőinek elemi információ a talajnedvesség eloszlása. Sokat segít például a klímaváltozással egyre kritikusabbá váló öntözéstervezésben, ha tudjuk, hogy csapadékhiányos időszakban melyik terület igényli jobban a vízbevitelt, és melyik kevésbé – ezt már Kugler Zsófia, a 2024 International Soil Moisture School főszervezője, a BME Víztudományi és Katasztrófamegelőzési Tudásközpontjának igazgatója, a Fotogrammetria és Térinformatika tanszék docense mondta a bme.hu-nak.
A mérés alapvetően a mikrohullámú sugárzáson alapul, melyet lehet műholdról, drónról vagy repülőgépről, a földfelszín természetes sugárzását érzékelve vagy radarszenzort alkalmazva mérni. Mindegyik módszernek, így a műholdas méréseknek is vannak korlátai, a földfelszíni felbontástól a zavaró tényezők kiszűrésének nehézségéig, ezért van jelentőségük a technológiai újításokról szóló rendezvényeknek.
A nyári egyetem megnyitóján a két főszponzor, a Fulbright Hungary iroda, valamint a Villamos- és Elektronikai Mérnöki Intézet (IEEE) égisze alatt működő Földtudományi és Távérzékelési Társaság (GRSS) vezetői mellett ott volt a budapesti amerikai nagykövetség képviselője is. Másnap kezdődött a szakmai program, melynek során a résztvevők nemcsak elméleti előadásokat hallgattak, hanem közreműködtek egy terepi mérésen is, a HUN-REN ATK Talajtani Intézetben.
Balra Simon Yueh (NASA Jet Propulsion Laboratory), középen Kugler Zsófia (BME), jobbra Pásztor László, a TAKI igazgatója
„Itt többek között lehetőség volt a műholdas adatvalidálás eszközeinek megismerésére, terepi mérések elvégzésére, melyekkel ellenőrizni lehetett, hogy amit a műhold lát, azt alátámasztja-e a helyi, akár quados mérés” – magyarázta Kugler Zsófia. Az elmélet, a terepmunka és a számítógépes laborgyakorlat mellett az érdeklődő hallgatók konzultációra, mentorálásra is számíthattak, a kurzus végén pedig oklevelet kaptak.
A nyári egyetem kezdeményezője egyébként a NASA talajnedvességgel foglalkozó csapata volt, amennyiben az Amerikában és Indiában megtartott első két kurzus után a harmadikhoz európai helyszínt keresett – ekkor ajánlotta fel Kugler Zsófia, hogy a BME legyen a házigazda. Ő maga idén már másodszor töltött több hónapos vendégkutatói időszakot a NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratory intézetében, a Rosztoczy Foundation támogatásával. „A kurzusok mellett a tudományos együttműködés magjait is sikerült elvetni. A magyarországi mérőhálózat felkeltette a csapat érdeklődését. Reméljük a gyümölcsöző folytatást" – mondta.
gp