A közúti vasutak avulása sok tekintetben hasonló a nagyvasúti pálya avulásához, mégis számos eltérés adódik a felépítmény szerkezetének sokrétűsége és olykor jelentős eltérése miatt. Nagyvasúton a romlási folyamat törvényszerűségeit és a szerkezeti elemek mérettűréseit megállapították, ezzel szemben a közúti vasúton, csak az üzemi tapasztalatok alapján meghatározott megengedett mérethatárok állnak rendelkezésre.
A kutatás célja a budapesti villamoshálózat állapotfelmérése alapján egy olyan módszer kidolgozása, amellyel a vágánygeometria romlása, a vágány elemeinek élettartama kiszámítható; a vágány fenntartási és felújítási igénye, módja, és időpontja tervezhető, továbbá a pályafenntartás optimális költsége becsülhető legyen.
A követendő munkamódszer főbb pontjai az alábbiak:
- A nagyvasúti avulással kapcsolatos törvényszerűségek, modellek, körfolyamatok, hazai és külföldi szakirodalom szerinti ismertetése.
- A budapesti közúti vasúti hálózat állapotfelmérése, vonalbejárások, a viszonylatokon végzett nagyszámú vágánymérések, pályás szakemberekkel folytatott konzultációk.
- A vonalbejárások során tapasztalt jellegzetes avulási formák, jelenségek, valamint azok kiváltó okainak összefoglalása és elemzése.
- A nagyszámú vágánymérési eredmények gyakoriságának, eloszlásának kiértékelése matematikai, statisztikai módszerek segítségével, és ezek alapján törvényszerűségek felállítása. Az avulási folyamatokat leginkább jellemző vágányadatok, paraméterek kiemelése, egységesítése felépítmény-típusonként.
- Az észlelt törvényszerűségek összehasonlító értékelése a nagyvasúton tapasztaltakkal.
- Az elemzések alapján javaslat a pályaállapot felmérési módszerének pontosítására.
- Az egyes megengedhető (OVSZ II. szerinti) mérettűrési határok értékeinek kidolgozása, a különböző felépítmény-típusok figyelembevételével.